A haza milyen?

Sokat beszélünk az Útközben-csoportokon a haza fogalmáról is, próbáljuk megfejteni, miközben egyre inkább úgy tetszik, hogy megérkezés talán nincs is, folyton úton vagyunk.

Markó Béla A haza milyen c. verse pontos és megható példa erre:

"Eleinte még egészen kicsi a haza.

Egy női test. Egy érintés. Egy hang.

Egy ablak, amelyen ömlik be a fény.

És közben napról napra növekszik.

Nem hódítás, hanem megismerés által.

Az utca. Egyre több ember. Málnaszemek

felejthetetlen illata. A város. Az ország.

Ha szerencséd van, hazád lesz a haza is.

Vagy nem. De akkor is egyre növekszik.

Egy kontinens. Könyvárusok a Szajna-parton.

Sok ember. Több női test. A boldog

terjeszkedés ellen-Trianonja. Nyújtózni

mindenütt. Nincs idegen kő. Sem fű. Sem ég.

Minden nyelv. Minden tűz. Minden hullám.

Aztán kezd kisebbedni ismét. Jó érzés még,

de itt-ott már idegen. Nem hív. Nem tartóztat.

Csak egy ország. Talán. Végül már az sem.

Élet-Trianon. Néhány ember csupán. Egy város.

Utcák. Házak. Ablakok. Ömlik rajtuk kifelé

a fény. Egyetlen női test. Ugyanaz az öröm.

Ugyanaz az ágy. Ugyanaz a várakozás,

ugyanaz az álom, ugyanaz a nyugalom.

Új könyvek néha. Idegen szavak szótára.

De már a magyarázat is idegen. Nagyon kicsi

a haza. Nem férsz el benne. Kilóg

a kezed, a lábad, kicsap belőle a tested,

mint kályhából a láng. Aztán kialszik."

A vers forrása az Élet és Irodalom oldala:https://www.es.hu/cikk/2020-05-08/marko-bela/a-haza-milyen.html?fbclid=IwAR0JDgnnhf-a0hE1TAtINGyx2tY9AZPzoZexvT1ckEVCbn5Iy8Y1RayPOHw